~14. rész: ♥~

14.rész

* Lisa szemszöge *

Csak feküdtem az ágyon és gondolkoztam Selena szavain, hogy van köztem és Bieber között valami. Ahogy az ő szavaival "izzik köztünk valami". Nem is értem hogy juthat valakinek ilyen az eszébe, hogy KÖZTEM ÉS BIEBER között van valami. Az, hogy nekem legyen bármiféle pozitív érzésem az iránt a...gyerek iránt az kizárt, de olyan nem létezik, hogy neki lennének érzései, főleg irántam. Semmi nem vonzó benne. Na jó, talán selymesnek tűnik a haja, kezei puhák, azokat a telt ajkait bármikor megcsókolnám újra. Menő, hogy van tetkója, azért valljuk be. Jó a hangja, és a mozgása mikor táncol ámulatba ejtő; olyan lépéseket tesz a színpadon, hogy amikor ő van rajta, akkor nem tudod levenni róla a szemed. Végül mikor belenézek azokba a gyönyörű karamell színű szemeibe megszűnik a világ létezni.

Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen most áradoztam szét magamban Bieber-t. Az olyan, mintha bevallanám magamnak, hogy érzek iránta valamit. Magyarul felér egy öngyilkossággal. Nem, ez lehetetlenség, nem, nem, nem, nem. Magamhoz kellett valahogy térnem. Megfogtam egy flakon vizet és nemes egyszerűséggel magamra öntöttem,pontosabban a fejemre, mit sem foglalkozva azzal, hogy az egész szőnyeg tiszta víz lett tőle.

- Te meg mit csinálsz?- hallottam meg egy ismerős, de annál kellemetlenebb hangot.

Mikor kinyitottam a szemem, gyakorlatilag a földön röhögéstől fetrengő Bieber-t pillantottam meg.

- Ki az Isten engedte meg, hogy be gyere?- förmedtem rá.

- Mi a fene volt ez?- kérdezte még mindig nevetve, kézfejével a szemét törölve.

- Mi közöd hozzá?- kérdeztem, majd eszembe jutottak Rob szavai. Megpróbálom a lehetetlent, megerőltetem magam és kedves leszek hozzá. Vagy is próbálok az lenni.- Ömm...melegem van.- motyogtam alig hallhatóan.

- Aha. Ennyire szereted a vizet? Mert ha igen, még egyszer bevihetlek abba a tóba. Egyébként ez is miattam volt?- kacsintott az utolsó mondatnál.

Ezzel annyira zavarba, hozott hogy alig tudtam palástolni. Eszembe jutott az a bizonyos ok, amiért lelocsoltam magam, és az az ok, bizony Ő volt. Nem tudhatta meg, így próbáltam túl lenni a zavaromon és kicsit megjátszottam magam.

- Pfff...nehogy azt hidd, hogy minden Rólad szól, ki kell, hogy ábrándítsalak.- mondtam idiótán vihogva és csapkodva a térdem.

Ekkor vettem észre, hogy valami nincs rendben vele. Elég nyúzottnak tűnt és idegesnek is, minden másodpercben idegbetegen beletúrt a hajába és üveges tekintettel nézett maga elé.

- Minden rendben?- húztam össze szemöldököm. Hahó, kedves Lisa

- Ja.- dobta oda nekem. *Már nem azért, de ha én megpróbáltam kedves lenni hozzá, mondjuk ő is válaszolhatna normálisan.*- fortyogtam magamban. Ajaj, lehet, hogy baj van az "öljük-meg-anyám-gyilkosát" projektben?

- Sajnálom, azt ami édesanyáddal történt.- böktem ki. Fogalmam sincs mi késztetett arra, hogy ezt kimondjam, de nem tudom miért már nem tudtam nézni meggyötört arcát. Ezzel a mondattal tudat nélkül még egy lapáttal raktam rá.

Erre a mondatomra egyből felkapta a fejét, tekintete megkeményedett.

- Nem kell sajnálnod, senki sajnálatára nincs szükségem!- állt fel ökölbe tett kézzel.- Különben is honnan tudsz Te erről?- meg sem várta, hogy válaszoljak, folytatta.- Várj csak, tudom már! Mindenbe belemászol, mindent tudni akarsz, de igazából nem tudsz te semmit! Egy minden lében kanál kis ribanc vagy!- vágta a fejemhez.

- De hát én csak...- motyogtam megdöbbenve.

- Szerinted azt nem tudom, hogy kihallgattál egyszer, mikor telefonáltam? Ide, figyelj Melissa, attól még hogy szerinted vicces, az, hogy engem meg akarsz ismerni, megtudni, hogy valójában milyen ember vagyok, attól még nagyon veszélyes játékot űzöl. Nem akarom, hogy meg kelljen védenem Téged el sem tudod képzelni milyen emberektől. A másik dolog, meg, hogy ha utál valakit az ember az után nem szokott nyomozni. Úgy ítélsz meg, hogy egyátalán nem is ismersz.- ejtette ki száján gúnyosan az utolsó két mondatot.

- Azt hiszed Te annyira ismersz engem?- ordítottam dühösen az arcába.- Ha nem tévedek Te vagy az, aki folyton genyózol velem és fenyegetsz! Elrontasz mindent, miattad nem lehetek benne a versenyben sem! De tudod mit?! Nem is akarlak megismerni! Egy bunkó, öntelt, nagyképű seggfej vagy, és igen bipoláris is! Bejössz kopogás nélkül, kinevetsz, majd amikor kérdezek valamit és megerőltetem magam annyira, hogy kedves legyek te elkezdsz ordibálni! Ne is próbáljunk jóban lenni, oké?- ordítottam még mindig, remegtem az idegességtől. Legszívesebben elsírtam volna magam.

- Martinez, Te teljesen hülye vagy.- jelentette ki teljesn nyugodt arccal egy gúnyos mosoly kíséretében és kiviharzott a kisházból.

Fogalmam sem volt miért mondta rám, azt hogy hülye, és azt sem, hogy kavarhattam fel ennyire ezzel a kijelentésemmel, amit meg sem játszottam. Tényleg sajnáltam és most már biztos voltam benne, hogy a visszataszító álca egy összetört fiút takar. El sem tudtam képzelni milyen érzéseket ébreszthtett benne mondatom, de egy biztos; végezni akar anyja gyilkosával. Bűntudatot éreztem ,hogy felhánytorgattam a számára lehet legfájdalmasabb témát. Bármennyire is szerettem volna lenézni a viselkedése miatt, csak is magamat hibáztattam.

* Justin szemszöge *

Becsaptam magam után azt a k*baszott ajtót. Minek kellett felhozni a témát? Leültem a legközelebbi padra fejemet ölembe hajtva, összekulcsolt kézzl ültem és megpróbáltam nem felordítani az emlék okozta fájdalomtól.

Szemeimet mardosni kezdték a könnyek, mikor felidéztem anyám rémült arcát, ahogy az a f*szkalap a fejéhez nyomja a revolvert, és anya egy utolsó kétségbe esett pillantást vet rám.

"Mond meg, hogy hol a pénz, vagy megöllek!"- rontott be a lakásunkba egy teljesen őrült pasas. Anya, mikor meghallotta, hogy ez az elmebeteg  lépcsőházban üvöltözik hogy "Hol vagy, Bieber?" (Ez apámra vonatkozott.) engem elbújtatott a szekrényben,de neki már semmi esélye nem volt elbújni.

" Nincs semmilyen pénzünk, Jeremy sincs itthon! Hagyjon békén, kérem"- könyörgött anyám félelemtől remegő hangon, arcán már patakokban folyt a könny.

A következő pillanatban pedig már élettelenül feküdt a földön. Amikor az a szemét elfutott rögtön szaladtam anyámhoz és tárcsáztam a mentőket.

Kijöttek, de már nem tudtak rajta segíteni. Számomra legcsodálatosabb nő a világon elment örökre. Abban a pillanatban megesküdtem, hogy ha elég idős leszek hozzá, megkeresem az illetőt, aki ezt tette és megölöm. Apámnak pedig soha sem bocsájtottam meg, hogy belépett a maffiába anya meghalt.

Összeszorított állkapoccsal meredtem a semmibe, majd megéreztem egy könnycseppet legördülni az arcomon. Dacosan letöröltem a könnyet, majd felálltam. * Ha egyszer megtalálom azt a csávót, addig verem amíg holtan nem esik össze. Esküszöm. Az életem árán is.

* Lisa szemszöge *

Nem tudtam mit kezdeni magammal. Folyamatosan Bieber mondata járt a fejemben: "Nem akarom, hogy meg kelljen védenem Téged el sem tudod képzelni milyen emberektől."

Mi van ha tényleg belekeveredek valamibe, valami olyanba, ami fenyegetheti az életemet?

Sziasztok!:)

Hát meghoztam a 14. részt is, tudom hogy nem lett túl hosszú, de ennyire futotta az időmből. Szeretném, hogyha kicsit aktívabbak lennétek, örülnék a visszajelzéseknek. (Ezt nem csak a pipára értem.) Szóval az lenne a lényeg, hogy hagyjatok nyomot magatok után. Akár chatbe, pipáljatok vagy pedig komizzatok. Nos a Selena-s rész úgy látom nem nyerte el a tetszésetek annyira, de remélem ez a rész most tetszett. Még az lenne a kérésem, hogyha szeretnétek, hogy még legyenek részletek Justin szemszögéből (vagy akár egy egész rész) akkor jelezzétek nekem valamilyen formában. Tényleg nagyon jól esnek a hozzászólásaitok, köszönöm az előző részhez a két komit és az öt pipát!

I love you all, be active!  

Pusszantás: Loren♥