~1.rész: ♥~

1. rész

 Kiszálltam a taxiból és majd' elájultam a csodálatos látványtól. Egyszerűen elképesztő volt, minden zöld és a levegő is frissnek hat, viszont oltári fogalmas város. Még mindig nem hittem el hogy az "Angyalok Városába"
kerültem...Gondolkodásomat a taxisofőr szakította meg, aki elég ideges volt, ugyanis még mindig a bőröndjeimmel szenvedett, és azt motyogta, hogy kéri az útiköltséget. Gyorsan odanyomtam neki pár dollárt (meg sem néztem mennyit) és folytattam a bambulást az egyik bőröndömön ülve. Igen, azt elfelejtettem mondani, hogy egy lépcső tetején ültem és az alattam lévő bőrönd kicsit megbillent, ennek köszönhetően elvesztettem az egyensúlyom és szépen lebucskáztam egészen a végéig. Nem volt kínos....áááá. Felállítottam a bőröndjeimet, mintha mi sem történt volna és leporoltam magam. Eltorzult arccal néztem kissé lehorzsolt könyökömre. Hmm...jó kezdet, bár már megszoktam: alapjába véve is ilyen béna vagyok. Hirtelen hátulról nekem jött valaki. Nem számítottam rá, de szerencsére most megtartottam az egyensúlyomat.
- Bocsi, tényleg nagyon sajnálom, csak nem figyeltem oda.- néztem a szemébe egy szőkésbarna hajú világoskék szemű fiúnak.
- Ó, semmi baj, pont előbb taknyoltam gyet úgyhogy jó, hogy nem borultam még egyet.- nevettem rá.
- Bocsi, elfelejttem bemutatkozni Chad vagyok.- nyújtott kezet.
- Melissa, de a barátaimnak csak simán Lisa.- fogatam el a felémnyújtott jobbot.
- Te is a táborba jössz segítőnek?- kérdezte kedvesen.
- Igen, minden álmom a táncolás és gondoltam miért ne próbáljam meg ezt.
- Igazad van, én is így vagyok vele.:) Honnan jöttél? Ne haragudj, nem akarok figyelmetlen lenni, csak kíváncsi vagyok.-magyarázkodott. Tök édes volt.
- Nem, nem vagy figyelmetlen. Mexikóból jöttem, pontosabban Texas-ból.- mosolyogtam.
 Chad-nek elkerekedett a szeme. Nem tudtam pontosan, hogy ez most mit jelentsen.
- Hú, hát nem mondom, jó messzire utaztál, hogy kövesd az álmaidat.-csenttintett elismerően.- Én New York-ból jöttem ide.
- Figyi, mennjünk be, be kell jelentkezni meg ilyesmi. Segítek vinni a cuccodat.- kapta fel az egyik bőröndömet.
 Én pedig magam után húzva a rózsaszín párduc mintás gyors léptekkel követtem.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az épület előcsarnoka teljesen tele volt emberekkel és eléggé oxigén hiányos volt a helyzet.
Gyorsan elmagyaráztam Chad-nek, hogy hamar bekövetkezhet a légszomjam, aminek következtében a pánikrohamom is elő jöhet. Odatolakodtunk ahhoz a pulthoz, aminél megtörtént a bejelentkezés. Nem is értem, miért voltunk olyan sokan az épületbe, mikor csak kb. 40-en álltunk sorba a pultnál. Ki is derült, hogy miért. Egy karakteres nő jelent meg a szobákhoz vezető lépcsők tetején a hangos bemondóba, nem hangosan, de még is erélyesen, ezt mondta:
- A táborozókat megkérném, hogy foglalják el a szobáikat és ne zajongjanak. A segítők pedig a bejelentkezést követően foglalják el faházaikat, amibe kettesével vannak beosztva.  A ma esti tábortűzről, azaz a bemutatkozásról az információkat megtudhatjátok a szórólapokról amiket a szobáitokban találtok. Jó táborozát, és köszönöm a figyelmet!- amint Miss Donch befejezte a beszédét a táborozók mentek is elfoglalni a szobáikat. Már épp kimentem volna a sorból, amikor egy sötét hajú lány megkocogtatta a vállamat.

- Héj, bocsi megmondanád, hogy te hanyas számú kisházban leszel?- kérdezte mosolyogva.
- Persze, az ötvenesben.- néztem a bilétámra, amin ez a szöveg állt: "Melissa 'Lisa'- segítő. Ház: 50 Nyugodtan kérjétek segítségüket!"
- Jujj, az enyémen is!!! Egy szobába leszünk. Gyere, foglaljuk el a házat!- lelkendezett az akkor még ismeretlen lány és elkezdett maga után húzni.
Megragadtam a böröndömet, kikaptam Chad kezéből a másikat.
- Bocsi, majd később dumálunk még!- kiáltottam gyorsan vissza neki, majd intettem egyet.
- Jajj elfelejtettem bemutatkozni: Anne Brooks vagyok. Imádok táncolni és alig vártam már ezt az egészet.- darálta.
- Amúgy meg ki ez a fiú? A pasid vagy,mi?- kérdezte nagy vigyorral.
- Nem, nem még csak most ismertem meg. Egyébként én Lisa vagyok.-mondtam mosolyogva.
Időközben odaértünk a kis faházhoz. Egy ki egyszerű ház volt két ággyal, íróasztallal és a szobából nyíló kis fürdőszobával. Mindkettőnk íróasztalán egy szórólap volt. Fel is vettem az enyémet és elolvastam:

"Kedves Segítők!

Most is, mint minden egyes évben megrendezésre kerül

az esti Tábortűz/ Bemutatkozó est,

amin megmutathatjátok tehetségeteket, valamint

megismerhetitek segítő társaitokat is.

Csak annyit kell tennetek, hogy megtanultok egy

nektek tetsző számot (természetesen énektudás kell hozzá)

és párosával megtanultok egy nektek tetsző koreográfiát.

Az est további részében, pedig bemutatkoztok egymásnak.

(mindenki egyesével felmegy a színpadra)

Holnap az esti produkciótok alapján különböző 

csoportokat alakítunk ki és úgy nevezett

mentorok lesztek. Minden segítő PÁROSÁVAL mentor.

A párokat MI választjuk ki.

  Sok sikert az estéhez és jó szórakozást a táborhoz:

A tábor szervezői xx"

Elképedve néztem Anne-re. Én asszem komolyan lefogok ájulni a színpadról.

- Nyugi csajszi, hipp-hopp kitalálunk egy koreorgráfiát.- tette a vállamra a kezét.

- Oké, megpróbálok nem steresszelni.- nevettem fel.

- Tudod már, hogy mit énekelsz?

- Öhmm....Demi Lovato Neon Lights?-gondolkoztam.

- Az jó szám, szeretem :D.

- És te?

- Én valamilyen Kelly Clarkson dalra gondoltam.

- Ohh..imádom a számait.

Igazából nagyon izgultam, még sosem táncoltam és főleg nem énekeltem (!?) ennyi ember előtt.

De hát ez van, ha az ember megakarja mutatni, hogy mit tud, ahhoz csak kell egy színpad.

- Na, jó gyere kezdjük el tanulni.- mondta Anne. 

Oké..oké-mondtam

Hát el is kezdtünk gyakorolni, hamar megtaláltuk a közös hangot, így 

nem vettük túl komolyan az egészet, inkább csak elhülyültük.:)

Sziasztok!

 Remélem tetszett az első rész. Megpróbálok majd jövőhéten is új részt hozni. Komizni ér. ;))

Loren♥