2014. július 24., csütörtök

20. rész

20.rész




Drága, édes Olvasóim!

Tudom, nagyon, nagyon nagyon rég volt rész. De elfoglalt voltam, még így nyár elején is. A nyelvvizsgára készülök, úgyhogy kemény idők jönnek. 
Nagyon örülök, hogy szereztem új olvasókat, pipákat és komikat. Köszönöm!♥ Nem tudok semmit ígérni a következő résszel kapcsolatban, ugyanis jönnek az unokatesóim Angliából és augusztus végéig itt lesznek. Na, mindegy. Azért majd lassanként elkezdem írni azt is.
Remélem mindenkinek jól telik a szünet, sokat pihentek, nyaraltok stb. 
Komolyan, nagyon szeretlek titeket, köszönök mindent!
Nagyon remélem tetszeni fog ez a rész.
Komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel!♥

Puszi: Loren♥

* Justin szemszöge *


Muszáj volt leülnöm. Annyira felidegesített. Már egy ideje nem hozták fel nekem Scarlettet az embereim, hiszen nem akarták a föld alatt végezni. Tudták, hogy a halála miatt lettem ilyen vadállat. Előtte sem voltam egy mintapolgár, de az ő felbukkanása és az együtt eltöltött idők határozottan jó irányba húztak. Akkor, mikor velem volt én voltam a jófiú. Most pedig magam sem tudom ki és mi vagyok. Teljesen elvesztettem régi önmagamat. Az az énem Scarlettel együtt elment...örökre. Itt marad helyette egy bosszúvágytól szomjas maffiafőnök. Megint kezdtem magam szánalmasnak érezni, mint azokban a hónapokban ami után meghalt. Mintha most se tudnám elhinni, valahol tudom, hogy mindig is velem lesz. Most biztos nem lenne túl büszke rám. És ha már itt tartunk anyu sem. A két egyetlen olyan nő, aki számított nekem valaha valamit az életben azok ők voltak. Senki más.
Nem tudtam tovább 'hallgatni' a fejemben lévő depressziós és érzelgős monológot. A szerelem egy nagy szar, semmit nem ér. 
Felálltam és akkorát ütöttem a szemközti falba ököllel, hogy komolyan fájt. Aztán eszembe jutott valami. Őrült módjára kezdtem el keresni egy fényképet az ágy melletti éjjeliszekrényben, tudtam hogy elraktam.
Hogyne raktam volna el. Az utolsó emlékem ez volt tőle. Pont aznap készült, mikor az az élettelen Malik lelőtte. A kép megviselt volt, szinte mindennap nézegettem. Próbáltam magammal elhitetni, hogy a szerelmem jobb helyen van. Emlékszem, mikor a nagyanyám meghalt, anya vigasztalt, hogy azért ment el, mert Istennek szüksége volt rá. Elhittem, hiszen mindösszesen hat éves voltam. Aztán Scar halálakor teljesen megváltozott minden, nem hittem és nem is akartam hinni semmiben. Úgy véltem, hogy a halál után nincs semmi. Meghalunk és fájdalmat okozunk vele a szeretteinknek, akiket lent hagytunk a Földön. Nincs örök élet. Csak élet és halál van.
Óvatosan végig simítottam mutatóujjammal a képen lévő egykori barátnőm arcán. Annyira szép volt, annyira tiszta és olyan tökéletes. Majd megfordítottam a képet és századjára is elolvastam az írást. 
" Drága Justin, mindig emlékezz...szeretlek.
Örök szerelmed: Scar x"
Hogy is lehetne elfelejteni.
Hirtelen elakartam menni, látom kellett a sírját. Gyorsan felkaptam gy fekete pólót meg egy szürke nadrágot.
Anélkül, hogy gondoltam volna, arra, hogy mi lesz annak a következménye, hogy Martinezt egyedül hagyom a házamban.
Gyors léptekkel vettem lefelé a lépcsőket, az étkezőben lévő asztalról felmarkoltam a kocsi kulcsot és már be is szálltam a Range Roverbe.
Az út a kis tisztáshoz alig vett igénybe fél órát, főleg úgy nem, ahogy én vezetek autót. Veszélyes. De minek is félteném a szaros életemet, ha így is-úgy is a pokolba kerülök? Az embereknek meg nem fogok hiányozni.
Legfeljebb az embereimnek, de nekik is csak azért mert aggódni fognak, hogy nem kapják meg a napi fizetésüket, de ők is inkább örülni fognak. Majd választanak helyettem valaki mást.
Szóval leszarom, hogy mennyire  veszélyesen vezetek. Minden nap azzal a rongy életemmel játszom, én erre születtem.
Fél órán belül már ott is voltam. Gyorsan kipattantam a kocsiból és bele gázoltam, a - mostanra már - térdig érő fűbe. Mindig azt mondta, hogy ez a kedvenc helye, és ezért ide temettük el.
Gyorsan odataláltam, az egyik tölgyfa tövébe volt temetve. Egy kis kőtábla jelezte, hogy ki nyugszik ott.
Dőlt betűkkel volt belevésve "Itt nyugszik: Scarlett Isabelle Smith"
Végig simítottam az érdes felületen. Emlékszem, még én véstem rá annak idején. Nagyon régen voltam, már itt, de csak ekkor jöttem rá, hogy mennyire szükségem lett volna erre a helyre. A nyugalomra. Hogy nem kell azon gondolkoznom, hogy az újabb drogszállítmány miatt rám ne szálljon egy újabb őrült. Talán most Martinez lenne a célpont. Nem a szerelmem, de a gyengém. Akármennyire is utálom, és akármennyire feltud idegesíteni, azzal, hogy megjátssza magát, tudom hogy imponál neki a rossz fiús imidzsem.
Előző éjjel is simán nekem adta volna magát, ha Scar nem szállt volna bele a fejembe és nem állít le. Martinez nem olyan jó kislány, amilyennek beállítja magát. Annál sokkal, sokkal több van benne.
Na jó, azért azt sem tagadom, hogy nem közömbös számomra sem. És ez most nem csak a testi kapcsolatról szólna. Talán, ha megnyílnék neki még jóban is lehetnénk. De nem fogok megnyílni. Ez is túl veszélyes, mint szinte az egész életem. Magam vagyok a veszély, ha ezt mondhatjuk így. Ő ezt tudja. Jól tudja, hogy veszélyes, vagyok, de mégis mindig a közelemben akar lenni. Kíváncsi. És kalandvágyó is.
Különben sem bízhatok benne teljesen. Elmondaná annak a vihogós barátnőjének. Pedig az is jó csaj, de valahogy Martinez érdekesebb számomra.


* Lisa szemszöge*


Nem tudom mennyit ültem az ágyon. Azt viszont tudtam, hogy nagyon ki voltam akadva. Mégis hogy képzeli? Leitatott. Na jó, talán én sem ellenkeztem annyira, mikor töltötte nekem az olyan italokat is, amiknek még a nevét sem hallottam. Sosem voltam egy bulizós, igyuk részegre magunkat-tinilány. Néha elmentünk néhány barátnőmmel a texasi diszkóba, ahol annyira elszomorítóan unalmas volt minden, hogy haza is mentünk és inkább megnéztünk valami sorozatból pár epizódot. Közben én benyomtam fél üveg ecetes uborkát, enyhén szólva szeretem.
A szüleim sosem tolerálták az ivást, vagy ilyesmi dolgokat. Persze nekem sem volt az minden vágyam, hogy valamelyik buliban részegen fetrengjek és másnap azt sem tudjam, hogy hogy kerültem oda. Nem az én világom.

Eldöntöttem, hogy bocsánatot kérek tőle. Ehhez nagy akaraterő kellett, mivel a büszkeségem nem nagyon engedett. Talán kicsit felfújtam a dolgokat. Jó az ő hibája volt, de az enyém is. Nem tizenhárom éves vagyok, hogy ne lehessen hozzám nyúlni. Élnem kellene az életemet. Úgy, ahogy a normális tizennyolc éves tinik teszik. Lehet túl gátlásos voltam magammal szemben. Bizonyára Bieber sem a legártatlanabb ember a világon, akivel valaha találkoztam. De lehet, hogy rosszul ítéltem meg. A könyvet sem a borítója alapján kell megítélni. Nem is ismerem. Viszont a dolgai, annyira érdekesnek tűnnek, hogy szinte vonzanak, hiába tudom, hogy nem egy ma született bárány. Meg hát, a kinézete sem másodlagos szempont. Nem tudtam nem észre venni, hogy a táborban is minden lány oda volt érte. Még Annie is. Csak én nem. Valljuk be, talán én is. Azért görcsöltem annyira azon, hogy utáljam, mert valahol legbelül rájöttem, hogy nekem ez bejön. Aztán lassan kezdtek visszajönni az emlékeim a tegnap éjjelről. Nem pontosak, de részletekben igen. Felvillant, ahogy magamhoz rántom és a számat puha ajkaira tapaszom, amikor beletúrok a hajába. Aztán eszembe jutott, ahogy lelökött magáról és indulatosan kisietett az erkélyre. Istenem, majdnem lefeküdtem Bieberrel.
Arcomat a tenyerembe temetve gondolkoztam egy ideig. Mintha valami különleges kapcsolat lenne közöttünk. Már többször is megfordult a fejemben, talán a köztünk lévő különös vibrációt a mágnesek kapcsolatához lehetne hasonlítani.

Összeszedtem magam és lementem a földszintre. Ott sem volt senki. Talán el kellett mennie valahova. De vajon miért, és mióta érdekel engem annyira az, hogy mit csinál?
Leültem az étkezőben egy bárszékre, felkaptam a gyümölcsöstálból egy almát, majd az IPodomat bekapcsolva kezdtem el fülhallgatóval hallgatni Beyonce egyik slágerét.
Már vagy háromnegyed órája hallgattam zenét, mikor meghallottam az ajtó felől egy hangot.
- Hohó, egy újabb szerzemény?!- kérdezte az egyik.
- Úgy látszik.- hallottam meg egy másik hangot is.- Hátulról jól néz ki.
Kicsit megfagyott az ereimben a vér, hogy Justint meglátogatták, valami perverz haverjai, de úgy voltam vele, hogy inkább szembe nézek a problémával.
Megfordultam, majd kérdőn néztem rájuk.
- Nem Justin új ribanca vagyok.- jelentettem ki.- Egyébként itt, Los Angelesben  nem szokás először köszönni és mellőzni ezeket az undorító és megjegyezném, lejárt perverz mondatokat?- kérdeztem gúnyosan mosolyogva.
- Öm..bocs, azt hittük...- vakarta meg a fejét a szőke hajú.
- Semmi gond.- mosolyogtam halványan, reménykedve benne, hogy nem elmebetegekkel van dolgom.
- Egyébként Ryan vagyok.- fogott velem kezet.
- Lisa.- viszonoztam a bemutatkozást.
- Ő pedig itt a haverom, Khalil.- mutatott a mellette álló barna bőrű srácra.
- Örülök.- mondtam.
- Na, és hogy kerülsz ide ahol még a madár se jár?- kérdezte Ryan és levágta magát a mellettem lévő bárszékre.
- Öm...itt aludtam Justinnál. Mármint, nem úgy. Különszobában aludtunk. Egyébként egy táborba járunk a nyáron. Ő a csapat társam, de szerintem utál. Bár én sem kedvelem nagyon, de azért...- hebegtem, hirtelen jött zavaromban.
Ryan és Khalil láthatólag jót szórakoztak rajtam.
Ezek a srácok elég jó fejek voltak, és nem tudtam elképzelni, hogy hogy bírják ki a gyakran hangulatingadozásokkal küzdő Biebert.
Elvoltunk, amíg Justin meg nem jelent és meglátott hármunkat a kanapén. Szeme szikrákat szórt. Pedig csak ültünk egymás mellett. Én éppen Ryannel röhögtem valamin, de amint a szemébe néztem abba is hagytam. Mármint Justin szemébe.
- Tűnjetek el, srácok!- sziszegte idegesen.
- Csak benéztünk, nyugi haver!- tette rá vállára az egyik kezét Khalil, de Bieber lerázta.
- Akkor akár most már mehettek is.- mondta és kinyitotta a bejárati ajtót a két fiúnak.
- Mi a francnak engedted be ezt a két gyökeret?- kérdezte idegesen járkálva, majd beletúrt a hajába.
- Nem én engedtem be, maguktól jöttek.- rántottam meg a vállam, és felálltam az ülőgarnitúráról.
- Mehetünk?- kérdezte csak úgy mellékesen. Tudtam, hogy még mindig neheztel rám.
- Igen.- bólintottam.

Szinte nem is szóltunk egymáshoz, mindketten a helyi rádió valamelyik szörnyű slágerét hallgattuk, amikor körülbelül fél óra után megszólaltam. Nem bírtam tovább, akármilyen bunkó is, nem lehetek vele ilyen. Nem gázolhatok bele úgy, hogy azt sem tudom ki ő valójában.
- Sajnálom, azt amit mondtam.- suttogtam magam elé meredve. Vártam pár másodpercet, majd óvatosan oldalra pillantottam. Bieber felé. Láttam, hogy állkapcsát összeszorítja és idegesen markolássza a kormányt, ebből tudtam, hogy hallotta.
- Azt hiszed ez ennyivel el van intézve?- kérdezte gúnyosan. Még mindig nem nézett rám.
- Nem. - köszörültem meg a torkom. És már kicsit meg is bántam, hogy bocsánatot kértem. Úgyis csak megaláz.
- Hát, akkor jól hiszed.- válaszolta kurtán.
- Nézd, az elmúlt egy hét során te is elég sok olyan dolgot vágtál a fejemhez, amin megsértődhetnék.- bukott ki belőlem.
- Nem vagyok megsértődve. Kurvára nem érdekel innentől, hogy mit csinálsz, kivel vagy, hogy hol vagy. Eddig se kellett volna, hogy érdekelj.- mondta.
Tudtam, hogy az utolsó mondatot legszívesebben visszaszívta volna. Mert ezzel elárulta magát. Érdekeltem. Úgy csináltam, mintha nem is hallottam volna meg.
- Oké. Nincs is igényem a bébiszitterkedésre.- fontam összemagam előtt a karom.
Egy kicsit azért rosszul estek ezek a szavak. Mintha azt mondta volna, hogy máskor felőle akár el is rabolhatnak. Miről beszélünk? Eddig is miatta raboltak el, nem azért mert nekem ahhoz volt kedvem.
- Leköteleznél, ha többet nem foglalkoznál velem.- mosolyogtam erőltetetten, keserű ízzel a számban.
Az út további részében egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nemsokára megérkeztünk. Szó nélkül csaptuk be a kocsi ajtaját, majd átmentünk az út túlsó oldalára, ahol a tábor volt.
Az egész terület sötét volt, de mikor beértünk az ebédlőhöz már gondoltam, hogy balhé lesz. De hogy ekkora, na azt nem!
A gyér lámpa fény megvilágította az arcokat. Szinte az egész tábor még ébren volt. Jaj.
Justin bal karomat megragadva magam mögé húzott, hogy őt pásztázzák a szigorral és aggódással vegyült szempárok. Én ugyanis nem bírtam volna elviselni.
- Mit képzelnek magukról, hol voltak?- kérdezte egy jól ismert hang, Miss Donch.
Ha lett volna rá lehetőség legszívesebben megnyitottam volna magam alatt a földet. Annyira szégyelltem magamat.
- Mi csak...fát gyűjtöttünk a tábortűzhöz.- rögtönzött Justin.
- Ügyes próbálkozás Mr.Bieber, de egy darab fát sem látok a kezükben.- ciccegett idegesen az igazgatónő.
- A francba.- suttogtam összeszorított fogakkal, mire Justin megszorította a karom.
- Miss Martinez, maga is ugyanúgy bűnös a dologban, mint Mr. Bieber. Kiléphet mögüle.- utasított szigorúan.
Lehajtott fejjel botorkáltam oda Justin mellé. Nem akartam felnézni. Nem akartam találkozni Chad csalódott és Annie kíváncsi és meglepődött tekintetével.
Ekkor anya lépett ki a kis csoportból. Kitágult szemekkel meredtem rá.
- Lisa, azonnal pakolj, megyünk haza!- rángatott el onnan. A hangja könyörtelen volt, mérges és csalódott.
Még egyszer hátra néztem. Pont elkaptam Justin tekintetét. Rám nézett, de arca teljesen kifejezéstelen volt. Nem tudtam róla semmit leolvasni, hamar elkapta a fejét. Sejtettem, hogy hallotta mit mondott nekem anyám. És tudom, hogy azt akarta, hogy ne mondjak semmit a szüleimnek, sőt senkinek semmit, arról, ami történt.
Lesütött szemmel mentem Anya után, és úgy éreztem, hogy a sírás bármelyik pillanatban előtörhet belőlem.
- Pakolj gyorsan, gyorsan! Egy, kettő.- kopogtatta meg Anya az órája számlapját türelmetlenül.
Könnyes szemmel dobáltam az összes cuccomat a bőröndbe. Elszúrtam, elszúrtam az álmomat.
- Én annyira sajnálom!- fordultam Annie felé, aki szintén csalódott képpel méregetett.
- Hiányozni fogsz!- suttogta, majd megölelt.
Nemsokkal ezután anyával már a kocsiba ültünk.
- Melissa, hogy tehettél ilyet? Elszökni egy fiúval, akit alig ismersz, ráadásul nem is jó gyerek?! Elment az eszed! Most nagyon nagyot csalódtam benned. Mégis mit képzeltél?- fordított maga felé.
- Semmit..tényleg semmit.- ráztam meg a fejem. A keserű érzés egyre jobban fojtogatta a torkomat. Fájt. Az egész. Minden. Hogy nem is tudják, hogy igazából elraboltak. Hogy mennyire csalódtak bennem. Hogy Justinnal szemét voltam. Visszagondolva fájt. Nagyon is. Ha ennyire utált volna nem mentette volna meg az életemet. Nem hagyta volna, hogy a házában aludjak. És a legfontosabb dolog, hogyha annyira gyűlölt volna, akkor nem érdekeltem volna. Csak egy mondat visszhangzott a fejemben.
"Nem érdekel innentől, hogy mit csinálsz, kivel vagy, hogy hol vagy. Eddig sem kellett volna, hogy érdekelj."
Becsukott szemmel próbáltam arra koncentrálni, hogy ne bőgjem el magam, de aztán kiszakadt belőlem. Nem bírtam tovább. Engedtem, hogy könnyeim patakként törjenek elő szemeimből.

 



*Texas- pár nappal később*


Képtelen voltam enni. Nem voltam éhes, sőt egyenesen hányingerem volt. Mindig. Undorodtam magamtól. Jó, tudtam, hogy nem az én hibám, hogy elraboltak. Csak a környezetem azt sem tudta, hogy elraboltak. Csak Justin. Ő pedig azóta sem jelentkezett. Nem beszélhettem meg vele a dolgokat. Amúgy sem voltunk valami jóban, de legalább érdekeltem. Múlt időben. Most bizonyára utál. Nem tudtam, hogy ennyire megbántom. Pedig érdekeltem. Most, hogy így visszagondolok, lehet, hogy engem is érdekelt.
Épp leakartam vinni a bögrémet az emeletről, mikor zajt hallottam a bejárati ajtó felől. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és megnéztem mi történik.
- Azonnal tűnj innen! Menj a lányom közeléből, Bieber! Megértetted?- rángatott apám egy srácot, aki történetesen Jason volt.
- Apa, apa engedd el!- kiáltottam, rá.- Ez nem Justin, csak Chad az!- ragadtam meg apa karját és igyekeztem nem csalódott képet vágni, azért mert nem Justin az.
- Ó, hát akkor..bocsánat fiam, azt hittem Bieber vagy.- vakarta meg apa zavartan a tarkóját, majd bíztatóan megveregette Chad vállát. Aki mellesleg halálra volt rémülve.
- Szia Chad.- köszöntem félénken, mikor már kint ültünk a kertünkben egy padon.
- Szia.- mosolyodott el halványan, de tudtam, hogy valamennyire még haragszik rám.
- Figyelj, bocsi apa miatt.- néztem rá sajnálkozva.
- Nincs gáz.- vonta meg a vállát.
- Jól vagy amúgy?- próbáltam csevegni.
- Aha.- válaszolta. Hát, úgy látszik sikertelenül.
Nagyot sóhajtottam, majd rávettem magam, hogy megkérdezzem.
- Justinról tudsz valamit?- kérdeztem szemeimet szigorúan a földre szegezve.
- Nem..-nézett rám furán.- Azon az éjszakán, hogy téged haza vitt anyukád ő is eltűnt. Utána visszajött, de mindenkivel tök idegbeteg, szóval nem lehet hozzászólni.- magyarázta.
- Nem üzent nekem semmit?- kérdeztem reménykedve.
- Nem.- mondta Chad unottan.
- Ó.- nyögtem ki.
- Mi történt azon az éjszakán?- kérdezte.
- Én..Justinnal mentünk fát keresni..a tábortűzhöz.- hebegtem össze-vissza.
- Lisa, az igazat.
- Chad, engem aznap délután elraboltak..Justin talált meg, és ő szabadított ki.- hadartam, miközben folyamatosan ugrottak be az emlékek.
- Elraboltak?- kérdezte kikerekedett szemekkel Chad. Ennyit arról, hogy Justin megbízhat bennem.
- Igen.- bólintottam.- De erről hallgatnod kell.- tettem fel a mutatóujjam.
- Tuti, hogy Bieber miatt volt..- szorította ökölbe a kezét. Látszott rajta, hogy ideges.
- És azután hol voltál?
- Izé..a házában..kiborultam ezen az egészen, és ittam egy kicsit..-suttogtam.
- Te részeg voltál?
- Öm..azt hiszem.- szégyelltem el magam.
- Csinált veled valamit?
- Nem..mármint..csókolóztunk, de CSAK csókolóztunk!- emeltem ki a szót, hogy ne akadjon ki még ennél is jobban.
-Lisa.- fogta a fejét.- Te beleestél.
- Nem, nem. Vagyis össze vagyok zavarodva. Nem tudom. Bár most már mindegy is.- ejtettem kezeimet az ölembe.


Chad már rég elment. Megígértettem vele, hogy nem szól egy szót sem senkinek erről az egészről. Tudtam, hogy bízhatok benne. Nem értem magam. Nem érzek semmit Justin iránt, de mégis olyan furcsa. Mintha, az hogy megmentett közelebb hozta volna hozzám. Épp elakartam aludni, amikor hallottam, hogy valami neki ütődik az ablakomnak. Nem foglalkoztam vele. Biztos csak egy faág, vagy valami. Átfordultam a másik oldalamra. De aztán megint hallottam..és megint..és megint. Felkászálódtam az ágyamból, és odamentem az ablakomhoz. Feltoltam és éreztem, ahogy a nyári szellő bejön a szobámba. Óvatosan kihajoltam az ablakon. Egy alakot láttam egy motoron ülve, felém volt fordulva. Hunyorogva próbáltam kivenni a személyt, de nem kellett túl sokáig próbálkoznom, ugyanis levette a bukósisakot és....







25 megjegyzés:

  1. ez az, ez az új réééész :DD oké, minden rendben! :) Nagyon jó lett és úristen, teljesen sokk alatt állok! <3 Sok sikert a vizsgához! Nem mondom, hogy siess, mert tudom, hogy egy vizsga sok időt vesz igénybe. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~Belieber~!

      Elõször is, tetszik a felhasználó neved. Imádom.:D
      Nagyon örülök, hogy tetszett a rész. Igyekeztem úgy írni, hogy többségeteket megfogjon.
      Köszönöm a vizsgához kapcsolódó jó kívánságot, nagyon aranyos vagy!
      Az új részt megpróbálom minél elõbb elkezdeni, hogy ne kelljen sokat várnotok, meg amúgy is: úgy érzem megint bele lendültem az írásba.
      Sok puszi Neked addig is!

      - Loren xx

      Törlés
  2. uu koviiit gyorsaaan imadom ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök hogy tetszik! Megpróbálok sietni!<3

      Törlés
  3. Fantasztikus lett.Siess a következővel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök hogy tetszik! Megpróbálok sietni vele!<3

      Törlés
  4. ma kezdtem el olvasni a blogod és imádom úristen nagyon jól írsz és ez a sztori imádom ;) alig várom a kövi részt :)))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Daniella!

      Örömmel láttam, hogy feliratkoztál és remélem továbbra is tetszeni a fog a történetem. Köszönöm a dícséretet, igyekszem minél jobban írni. Igyekszek sietni vele!:)

      - Loren xx

      Törlés
  5. Drága Loren!

    Nos, itt vagyok, és meg kell mondjam, imádtam! Fantasztikusan írsz, nagyon tetszik a blogod, és izgatottan várom a következő részeket. Justin és Lisa nagyon édesek, szóval remélem, hogy Justin ült azon a motoron, és kibékülnek, és ahh összeházasodnak (:DD). Kérlek siess a résszel, mert már nagyon várom!
    További szép délutánt
    Vivianne xx

    VálaszTörlés
  6. Drága Vivianne!

    Örömmel látom, hogy komiztál és azért is nagyon boldog vagyok, hogy tetszik a történetem. Nem ígérhetek semmit a következő részekkel kapcsolatban, nem szeretném le spoilerezni a dolgokat!:D Viszont tényleg próbálok vele sietni! Puszillak.♥

    VálaszTörlés
  7. Kedves Loren!

    Nagyon jó volt olvasni az írásaid. Szerintem nagyon tehetséges vagy. Alig várom a következő és az azutáni és az azutáni részeket is...:)
    További szép napot!

    Lara xx

    VálaszTörlés
  8. Drága Lara!

    Köszönöm a kedves szavakat, mindig jól esnek az ilyen megjegyzések, bár tudom, hogy még bőven van hova fejlődnöm.
    A következő résszel sietek, ha minden igaz, ma este el is kezdem írni. A jövendőbeli részekről, még nem tudok nyilatkozni, ugyanis ez a tanévem olyan sűrűnek és nehéznek ígérkezik, hogy már most félek. Persze úgy csinálom majd a teendőimet, hogy a blogra is legyen időm. Örülök, hogy tetszik a blogom!
    További szép vasárnap délutánt, és jó pihenést még erre a kis időre!

    - Loren xx

    VálaszTörlés
  9. Válaszok
    1. Drága Eszti!
      Mivel már 2014-ben befejeztem ezt a blogot, így a folytatásnak nincs sok esélye. Viszont ezen a nyáron belekezdtem egy regény írásába, amivel lassan de biztosan haladok. Ha mèg kíváncsi vagy az irományaimra, illetve a születő regényre megosztok majd ezen az oldalon pár információt. Nagyon köszönöm, hogy olvastál!
      Sok ölelés: Loren

      Törlés
  10. Válaszok
    1. Drága Szandi!
      Mivel a blogot 2014-ben befejeztem nincs arra sok esély, hogy folytatódjon. Viszont ezen a nyáron belekezdtem egy regény megírásába, amivel ugyan lassan, de haladok. Ha még érdekelnek az irományaim és kiváncsi lennél a regényre pár információt posztolok majd ide, erre az oldalra.
      Nagyon köszönöm, hogy olvastál!
      Ölelés: Loren

      Törlés
  11. szóval nem lehet igaz pont a legizgibb résznél marad abba ki volt a ház előtt Zayn vagy Justin ezt nem hiszem el!!! ( kérlek folytasd a blogot remélem van rá esély több mint 1 év Kihagyás után) puszi Ravenna<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ravenna!
      Tudom kicsit fura, hogy most válaszolok csak, de már nagyon régen léptem fel ide. Köszönöm a dícsérő szavakat, ezek mindig is jól estek illetve esnek a mai napig. Sajnos mivel 2014-ben abbahagytam a blogírást, így nincs nagyon esély arra, hogy folytassam.
      Viszont, a nyáron elkezdtem írni egy regényt, amin megpróbálok - ahogy időm telik dolgozni. Ha pontos információval tudok szolgálni, akkor majd posztolom és remélem még azért érdekelnek majd az írásaim.
      Ezer köszönet, hogy olvastál!

      Millió ölelés: Loren

      Törlés
  12. Miért nem folytatod az írást??Én most találtam rá a blogodra,szerintem nagyon jó. :) A barátnőimnek is ajánlani fogom!Újra kezdhetnéd ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Feladtam ezt a blogot, mert épp azt az időszakomat éltem, amikor azt néztem hogy hány komment van egy-egy rész alatt, és arra nem is figyeltem, hogy nekem mennyit jelent az írás, illetve hogy nektek örömöt okoz a részek olvasása. Sajnos, mivel 2014-ben abbahagytam ennek a blog nak írását, nem valószínű hogy folytatni fogom. Viszont ezen a nyáron belekezdtem egy regény írásába, és hogy ha még mindig érdekelnek titeket az irományaim, akkor szívesen megosztok veletek infókat a regényről. Köszönöm, hogy olvastad a blogomat, hálás vagyok!

      Ölelés: Loren

      Törlés
  13. IMÁDOM ki van a ház előtt Zayn vagy Justin annyi kérdésem lenne meg.Nincs esély arra ,hogy folytasd ezt a blogot remélem van nagyon jól írsz!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barbi!
      Köszönöm a kedves szavakat, én pedig Titeket imádtalak/imádlak egytől egyig, akik olvastatok. Mivel 2014-ben befejeztem a blog írását, szerintem már elárulhatom, hogy bizony Zayn volt Lisáék háza előtt. Nagyon kevés esély van arra, hogy ez a történet folytatódjon, viszont a nyáron elkezdtem írni egy regényt. Ha ti is szeretnétek és még kíváncsiak vagytok ennyi kihagyás után az irományaimra, akkor majd kiteszek ide egy új posztba néhány információt.
      Köszönöm, hogy olvastál, nagyon hálás vagyok!
      Millió ölelés: Loren

      Törlés
  14. Szia!
    Igazából a te kommented miatt látogat rám vissza az oldalra, mert meglepett hogy valakit 3 (!!) év eltelte után is érdekel a blogom. Megmelengetted a szívem, köszönöm. Sajnos ami a folytatást illeti, mivel a blog már 2014 óta nem frissült nem sok esély van rá. Viszont nyáron elkezdtem egy regényt, amivel lassan de biztosan haladok, akkor ha érdekelnek még az irományaim majd leírok ide róla pár információt. Nagyon köszönöm a kommentedet, tényleg ez mozdított meg! Köszönöm, hogy olvastál, igazán hálás vagyok!
    Ölelés: Loren

    VálaszTörlés