~19.rész: ♥~

19.rész

Kedves Olvasóim!

Megjöttem az új résszel. Nagyon sajnálom, hogy csak nagyon ritkán tudok részt hozni! Higgyétek el, ha lenne időm megírnám. Na, de most ez nem a mentség keresések ideje. Láttam, hogy azóta lett még feliratkozóm és ennek nagyon örülök. A majdnem 20.000 oldal megjelenítéshez és a 17 (!!!) pipához meg azt sem tudom mit szóljak. El sem hiszem, csodálatosak vagytok mindannyian! Köszönöm.

A mostani rész, tudom nem lett valami eget rengetően hosszú, de remélem annál érdekesebbnek és izgalmasabbnak találjátok.

Ebben a részben olvashattok Justin múltjáról is egy kicsit és azt is megtudhatjátok, hogy miért utálja annyira egymást Justin és Zayn.

Remélem ez a rész is megér legalább annyi pipát és kommentet, mint az előző. Szívből örülnék, ha minél többen iratkoznátok fel a blogomra.

A következő részről ne érdeklődjetek nagyon, mert még tényleg gőzöm sincs, hogy mikorra várható. Annyit elárulhatok, hogy ha minden igaz a következő részben még több mindent megtudhattok Bieber múltbéli szerelméről, Scarlett-ről is.

Addig is jó olvasást ehhez a részhez és legyetek jók!

Komizzatok, pipáljatok és iratkozzatok fel!XO
Facebook-csoportunk már üzemel, lépjetek be! Loren Belieber's blogs

Puszi: Loren♥

Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig sírtam,de azt tudom, hogy az éjszaka végtelennek tűnt és totálisan kiesett az életemből. Elfogadtam tőle két pohár vodka narancsot, amit direkt nekem kevert. Ő tisztán issza. Hogyha magamnál lettem volna, tuti nem fogadok el semmilyen italt, hiszen tudom,hogy milyen.Viszont mivel egyátalán nem voltam jól és igazán magamnál sem voltam elfogadtam. Ha megkérdeznék, hogy mit csináltam azon az éjszakán, nem tudnék rá választ adni, csupán annyit, hogy Bieber-rel voltam...a házában. A válasz,ami már eleve veszélyes. Soha nem tudhatom mik történhetnek velem Bieber jelenlétében. Akkor sem tudtam.


* Justin szemszöge ~ akkor este *

Egymás után húzta le az italokat. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen megjátszott jó kislány szeretheti az alkoholt. Inkább arra tippeltem,hogy életében nem ivott még egy kortyot sem. Én direkt nem ittam olyan sokat, hogy észnél legyek és leállítsam a csajt, ha esetleg törni-zúzni támad kedve a lakásban. (Szerencsére nem volt.) Egyértelmű, hogy nem akartam,hogy tönkre menjen a házam azért,mert  egy nyávogós félig depressziós lány megivott egy kis vodkát.
- Most már elég lesz a piából Martinez.-vettem ki a kezéből az újabb poharat,mire vihogása átváltott szomorúságba.
- Ne már,kicsit hadd bulizzak. Otthon úgy sem lehet, ott a 'Jó Lisa'-t ismerik, ezért a hétköznapokban is ezt játszom meg. Ezt várják el.- rántotta meg a vállát.
Na, úgy látom,így ki lehet belőle csikarni néhány fontos információt. Jó kislány álarc mögé bújt Martinez? Hm...nem is olyan rossz, szívesen megismerkednék vele közelebbről is. Ha értitek mire gondolok...mielőtt még beindult volna a piszkos fantáziám leállítottam magam.
- Felviszlek. Aludnod kell.- jelentettem ki. Könnyedén térd hajlata alá nyúltam  és felvittem az emeletre, ami tekintve a sebesült kezemet elég nehezen ment,de megoldottam.
Hozzátenném a részeg Martinez, ha lehet tíz ezerszer idegesítőbb,mint a hétköznapi. Mikor letettem az ágyra hálásan mosolygott és szeme az alkohol mámorától csillogott. Azt sem tudja szerintem hol van, de még önkívületi állapotban is le tud venni bárkit a lábáról. Nem tudtam elképzelni mi van velem,de azt tudtam, hogy valami talán örökre megváltozhat az életemben. Nem ábrándozhatok Róla, hiszen igazából gyűlöl. Amit ma csinál és mond, azokat az alkohol váltja ki belőle. Különben sem lehetne köztünk semmi, nem gyengülhetek el.


Bármelyik lányt megkaphatnám,de engem pont Ő érdekel. Akkor nem is kételkedtem benne,hogy érdekel. Hiszen annyira egyértelmű.Viszont tudtam, semmi nem történhet, nem szabad, hogy bármi közünk legyen egymáshoz. Én rossz vagyok, Ő pedig bármennyire akar rossznak látszani jó. Ellentétei vagyunk egymásnak,de egyben hasonlítunk is. Furábbak vagyunk, mint két mágnes.
Rájöttem, hogy a Los Angeles-i Maffia vezére  átváltozott egy nyálas, érzelmeivel küszködő fiúvá. Undorodni kezdtem magamtól.
- Justin,légy szíves maradj itt még egy kicsit!- nézett rám kiskutya szemekkel, majd mikor látta,
hogy az ajtóból visszafordulok elmosolyodott.
Az ágy előtt álltam és olyan hirtelen rántott le magához ,hogy csak épphogy megtudtam két kézzel támasztani magam (és ebben nehézségeket okozott meglőtt vállam is) vállainál.

- Erre nem számítottál,

igaz?- nézett fel rám,a szeme mosolygott.

Lehet, hogy csak én voltam teljesen őrült akkor,de úgy láttam hogy nagyon is tudatában van annak, amit csinál.

- Mert ELVILEG utálsz.-morogtam.

- Így is van, de most valahogy nem.- kuncogott kislányosan.

Komolyan elveszti az eszét,ha részeg.
- Tetszem neked?- mosolyogtam rá diadalittasan.
Tudtam,hogy ilyenkor bármit kiszedhetek belőle és gyakorlatilag azt csinálok vele, amit csak akarok, de már nem voltam annyira biztos a dolgomban. Talán az alkohol tette, pedig nem is ittam annyit.
- Nem....vagyis nem tudom.- dadogta.
- Pedig eléggé egyértelmű.- motyogtam és közeledni kezdtem az arcához.
Mikor megízleltem mézédes ajkait, úgy éreztem megszűnik a világ körülöttünk. Éreztem, hogy keze végig szánt hajamban, amitől még jobban kezdtem csókolni, majd ölembe kaptam és a nyakát vettem célba ajkaimmal. Megéreztem vanília illatú parfümjének édes aromáját.


Majd egyszer csak, mintha álmodnék, csukott szemhéjaimon keresztül megláttam Őt.
Tisztán hallottam csilingelő,vidám,olykor aggódást tükröző hangját. Láttam az arcát, ahogy rám nevet.
Martinez-t úgy lelöktem magamról, mint annak  rendje. Nem érdekelt, úgyis nemsokára elalszik, reggel pedig úgy sem emlékszik majd semmire.
Zavart voltam és úgy éreztem magam, mint aki szabályosan megőrült. Kiszáguldottam az erkélyemre, azt remélve, hogy a friss levegőtől hátha kitisztul kicsit a fejem. Csak támaszkodtam a korláton és próbáltam gondolkodásra erőltetni az emlékektől eltompult agyamat.
Egyszer voltam szerelmes, de Őt is elveszítettem. Tudtam, nem követhetem el újra ezt a hibát, akármennyire is rossz vagyok, nem engedhetem, hogy még egy olyan ember halála száradjon lelkemen, aki sokat jelentett számomra, pont ezért nem engedhettem senkit közel magamhoz. Hogy ne legyen veszélyben az életük.
Megpróbáltam újra felidézni barna haját,  szintén barna, meleg, mindig derűt sugárzó szemét és bőrének puhaságát.
Tudtam, hogy csak Martinez parfümje az okozója a hirtelen emlék rohamnak. Rájöttem, hogy talán azért vonzódok annyira megmagyarázhatatlanul hozzá és egyben távol tartom magam tőle, mert hasonlít valakire.
Valakihez, akit régen annyira szerettem és a szívem egy része még mindig nem képes Őt elfeledni. Ugyanolyan volt a természetük volt és a kinézetük sem különbözött sokban.


Hirtelen a keserűség, a szégyen  és a szomorúság egyvelege öntött el.
Fejemben megannyi képfoszlány jelent meg, arról mikor láttam összecsuklani magam előtt, majd mikor a koporsót bele eresztették a földbe. Nem tettem semmit pedig tehettem volna. Minden olyan hirtelen történt. A halálát bizonyára soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Nem a halált érdemelte. Az én bűnös, mocskos életem nem ér semmit és mégis tengetem a napjaimat, újabb bűnt és nyomást cipelve a hátamon.
Bűnösök között élt egy maffiában, az élete folyamatosan veszélyben volt, de soha nem ismertem nála hófehérebb lelkű embert. Pont ezért nem is értettem soha, hogy hogy szerethetett annyira. Tudtam, hogy ez nem volt egyszeri alkalom. Addig fog kínozni, amíg jó, amíg jó útra nem térek. Életem végéig. Mindig is azt akarta, hogy jó útra térjek, csak mint Anyu.Ő mindig is azt akarta, hogy szálljak ki az egész maffiából, hagyjunk itt mindent és kezdjünk együtt el egy teljesen új boldog életet. Ez lassan három éve történt ekkor. Makacs voltam, mint mindig és nem hallgattam arra, amit mondott.
Most meg már, ha akarnék sem tudnák kilépni, hiszen gy egész maffia  van az irányításom alatt.
Talán vannak olyanok, akik kárhozatra születtek.
Scarlett tiszta lelke kész volt nekem megmutatni a jót, de nem alakíthatott át teljesen.
Már túl késő volt.

Scarlett

* Lisa szemszöge ~ másnap reggel *

Zsongott a fejem, mikor kinyitottam a szemem. Úgy éreztem, hogy mindjárt szétrobban a fejem, annyira fájt.
A tudat, hogy itt vagyok Bieber házában és azt se tudom mi történt tegnap éjjel meg még jobban felidegesített.
A fejfájásom ellenére, viszont muszáj volt felkelnem és kicsit rendbe szednem magamat, hogy ne úgy menjek vissza a táborba, mintha valami zombis filmből léptem volna ki.
Szerencsére a fürdő szoba nem volt foglalt, így kényelmesen használatba vehettem az egészet. Épp fog mosáshoz készülődtem, amikor felakartam gumizni a hajamat és egy óriási lila foltot vettem észre a nyakam bal oldalán. Alig hittem a szememnek, többször is megtapogattam: fájt és nagyon is igazi volt. Kiszívták a nyakam, a házban csak ketten tartózkodtunk egész végig Bieber-rel, (bár, nem mintha sok mindenre emlékeztem volna) ami csak annyit jelenthet, hogy...

* Justin szemszöge *

Épp a másik oldalamra fordultam volna, amikor arra riadtam fel, hogy a szobám ajtaja őrülten nagy sebességgel és erővel kivágódik és Martinez viharzott be rajta. Nagyon felpaprikázottnak tűnt a tegnap éjjel még laza lány.

- MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?- ordítozott teljesen magánkívül.

Szemei szinte vérbe forogtak és abban a pillanatban simán számíthattam rá, hogy nekem ugrik.

- Állítsál már magadon, azt se tudom miről beszélsz!- tettem mindkét kezem a levegőbe.

- Erről, te gyökér!- húzta el a haját nyakának bal oldaláról,amin egy jókora lila folt éktelenkedett.

Szép munka Bieber!- dicsértem meg magam elégedetten a gondolataimban.

- Szerinted ez annyira vicces?!- vette megint feljebb a hangerőt és már a szeme is elkezdett tikkelni. Vicces volt, nevettem is volna, ha nem félnék ennyire egy 18 éves hisztis kislánytól.

- Cica, ez csak egy kis folt, még senki sem halt bele.- tártam szét a karom.

- Ne merészelj Cicának szólítani és ez nem CSAK egy kis folt, lehet hogy a kis utcalányaid eltűrik, hogy így viselkedj velük, attól még az nem azt jelenti hogy velem csinálhatod ezt.- köpte oda nekem a szavakat ingerülten.

Olyan gyorsasággal értem oda hozzá, hogy bárki megirigyelhette volna.

- Te meg ne merd még egyszer azokat a lányokat a szádra venni, akik velem vannak, különben sírás lesz, te kis beképzelt ribanc! Megértetted?!- szorítottam meg a csuklóját, annyira erősen, amennyire csak tudtam.

Senki nem szólhatja le Scarlett-et. Tudom, hogy Martinez többes számba mondta é hogy nem pont Scar-ra értette, mivelhogy nem ismeri, de akkor is nagyon felidegesített. - Nem mintha csak én lennék a hibás abban, hogy kiszívtam a nyakad, te sem ellenkeztél nagyon. Sőt, ha én nem állok le, felőled le is feküdhettünk volna. Ja, és nem én vallottam be tegnap, hogy tetszem Neked.- vágtam vissza dühösen kipréselve magamból egy gúnyos mosolyt.

- Seggfej!- ordította könnyes szemmel a képembe, majd becsapva maga után az ajtót maga után kiviharzott a szobából. Az igazság néha fáj...

Madár csicsergésre ébredtem és mosollyal az arcomon nyugtáztam, hogy Scarlett még mindig alszik. Amióta maffia vezér lettem Ő volt az egyetlen biztos pont az életemben, tudtam, hogy rá mindig számíthatok. Miatta volt értelme élni.

Egy puszit nyomtam az orrára, mire szempillái megrebbentek és hatalmas szemeivel engem kezdett nézni és ajka boldog mosolyra húzódott.

- Jó reggelt!- köszönt csilingelő, tündéri hangján.

- Jó reggelt Kicsim, jól aludtál? - szólaltam meg én is reggeli rekettes hangomon.

- Justin, tudod hogy veled mindig jól alszom.- mosolyodott el, majd megcsókolt.

Ő volt akkor az egyetlen személy, aki az igazi keresztnevemen szólított.

- Justin, tuti hogy nem fognak ránk támadni?- kérdezte Scar mielőtt még felvette volna a bukósisakot.

- Édesem, bízz bennem eddig sem volt és most sem lesz.- nyugtattam meg mielőtt felszálltunk volna a motorra.

Nagyon jól éreztük magunkat, nem tudtunk ok időt soha kettsben tölteni, mivel nagyon sok dolgom volt akkoriban, kezdő vezérként.

Már épp szedtük volna össze a cuccainkat a piknik végéhez közeledve, amikor egy kisebb furgon kanyarodott be a tisztáshoz vezető ösvényen.

A kocsiból egy afganisztán férfi és már egy kevésbé afganisztánnak kinéző kamasz fiú szált ki. Namir és a fia Jawaad (más néven Zayn) Malik szálltak ki.

- Bieber, Bieber hát itt talákozunk?- rázta meg rosszallóan a fejét az idősebbik.

- Mit akarsz Malik?- kérdeztem tőle és igyekeztem higgadtnak maradni.

- Az európai kokain szállítmány teljes bevételét elbuktuk, mivel te nem tudtad időben kifizetni az anyagot. Bár ha jól megnézem ezt a kislányt melletted még mindig jobb, mint a pénz.- vigyorgott perverzen a mellettem álló félelemtől remegő Scarlettre.

- Arról ne is álmodj!- szóltam oda neki, mire azonnal előrántotta fegyverét és rám célzott vele.

- Ha szép szóval nem, hát így.- mondta. Szerencsére gyorsabb voltam és kirántottam  farmerem hátsó zsebéből a pisztolyomat. A lövésem eltalálta és egyenesen a mellkasába fúródott. Namir Malik, a Miami-beli maffia vezére élettelenül hullott a földre.

Annyira le voltam sokkolva, hogy megöltem egy embert, hogy nem figyeltem, hogy Scarlett-nek nem esik-e baja.

A kis Jawaad-ból szörnyű zokogás tört ki és mire észbe kaptam volna gyorsan felkapta halott apja mellől a fegyvert, meghúzta a ravaszt és felénk lőtt. Szinte olyan gyorsan történt minden, hogy mire megtudtam volna védeni a szerelmemet, Jawaad  lelőtte.

Megölte az én Scarlettemet, aki alig volt akkor még tizennyolc éves. 

Akkor megesküdtem, hogy bosszút állok...