Nem tűntem el teljesen!♥~

Sziasztok!

Jaj, nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Először is, nagyon sajnálom, hogy már majdnem két hónapja nem hoztam részt. Annyira sok a tanulnivaló, hogy szinte ki sem látszok belőle. A részt már igazából körülbelül egy hónapja elkezdtem írni és az írása még folyamatban van. Egy, nagyon jó részt szeretnék most írni, azt szeretném hogy tetszen nektek. Kettő, elég nehéz leírni, azt, ami ebben a részben történik. Igazából nem nagyon szoktam hozzá még ehhez a maffiás témához, de majd idővel bele jövök.
Láttam, hogy van egy új feliratkozóm és nagyon örülök neki. A pipáknak is örültem és a kommentek is nagyon jól estek.
Azért hoztam nektek egy kis részletet a következő részből,ami remélem, ha végre megszületik tetszeni fog nektek. Hosszúra, eseménydúsra és izgalmasra tervezem, ami remélhetőleg sikerülni is fog.
Szóval addig is itt a 18. rész egy nagyon picike része, amit Bieber szemszögéből olvashattok:

"* Justin szemszöge *

A biztonság kedvéért az épület hátához mentem először, sejtettem hogy annak a gyökér Paolo-nak olyan helyre sikerül rejtenie Martinez-t, hogy simán megtalálom. Látszik rajta, hogy még az általános iskolát sem végezte el, annyi esze van.
Ahogy gondoltam, az ház alaksorának egyik ablakán benézve egy alakot láttam meg és amint elkezdtem babrálni az ablakkal láttam, hogy a szobában megmozdul az alak. Más néven Martinez.
Mikor sikerült kinyitnom az ablakot hangosan kipréseltem magamból az addig bent tartott levegőt.
Halkan bemásztam az ablakon és tényleg Martinezzel találtam szembe magam, aki egy székkel akart nekem támadni.
- Nyugodj már le, csak én vagyok!- suttogtam, mielőtt még hozzám vághatta volna a széket.
- Most ezt teljesen komolyan gondolod?!- nézett rám rezzenéstelen arccal és a tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy leszívesebben ízekre szedne.- Először is ott hagysz az erdőben, utána pedig elrabol valami becsavarodott maffia vezér, természetesen miattad, és még te kéred, hogy nyugodjak le?!- szikrázott a szeme. - Megérdemelnéd, hogy már végre történjen is veled valami és talán az életed további részében nem hinnéd el, hogy te vagy a minden.- tette hozzá.
- Talán, hogyha nem rinyálnál folyamatosan, úgy mint egy tizenhárom éves kislány el is tűrnélek a kocsimban.
- ragadtam meg a csuklójánál fogva.
- Ne érj hozzám soha többet!- rántotta ki szorításomból kezét.- Undorító vagy."

Sok puszit nektek és tényleg próbálok sietni vele! Addig is leírhatjátok erről a kis részletről is a véleményeteket, ha szeretnétek.
- Loren♥