~17.rész: ♥~

17.rész

* Justin szemszöge ~ visszaemlékezés *

Bekötötték a szemem és elvittek valami mocskos helyre. Annyira undorító szagok terjengtek az aprócska helyiségben, hogy azt hittem menten kidobom a taccsot.

A falakról mállott le a már szürkévé retkesedett, valamikor még fehér festék, a plafon nagy foltokban beázott volt. Körülbelül olyan hatású volt, mintha egy putritelepen lennék. Fogalmam sem volt, hogy mi a fenének hozhatnak ide, ilyen visszataszító helyre, de mikor megláttam az engem ráncigáló két kigyúrt, tetkós hapsit, egyből tudtam, hogy az általam akkor gyűlölt és elítélt maffiának köze van a dolgokhoz. Lám, nem tévedtem.

Nem valami kedvesen  'lebasztak' egy székre, megjegyezném közben majdnem letépték rólam a kabátot, annyira próbáltak kemény fiúknak mutatkozni.

Aztán belépett a kis szobába az a személy, akit életem végéig gyűlölni fogok, ő anya halálának legfőbb oka. Az apám...


Azaz ember, akit életem végéig gyűlölni fogok, ő Anya halálának legfőbb oka. Anyám már majdnem 9 éve, hogy halott, de az elvesztésében és hiányában keletkezett óriási seb a szívemben soha nem fog elmúlni. A gyűlölet, pedig amit ezek söpredék emberek kiváltanak belőlem csak erősödni fog az évek múlásával. Mindig is utáltam a maffiákat, vagyis tulajdonképpen azóta gyűlölöm, amióta megtudtam, hogy apám benne van egy ilyen szervezetben. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy az apám képes úgy kioltani emberi életeket, mintha csak a szemetet vinné ki reggelente. Megszokásból. Teljesen undorodtam tőle, émelygés jött rám, ahogy arra gondoltam, hogy apám mekkora egy féreg.


Emlékszem kiskoromban mindig felnéztem rá, példaként állt előttem,  most pedig rádöbbentem, hogy nem is ismerem és ezek után nem is akarom megismerni.
Amint megláttam az arcát, olyan mérhetetlen düh és gyűlölet kerített hatalmába, hogy legszívesebben neki ugrottam volna, de tudtam, hogy türtőztetnem kell magam. Még a végén valamelyik 'menőcsávó' pisztolyából elsütött golyóval végezném a koponyámban.


Mindig is azt hittem, hogy mi egy normális család vagyunk. Mintha tegnap lett volna, hogy 8 évesen haza mentem iskolából. Ott állt a tűzhelynél, ebédet főzött. Barna haja fátyolként hullott vállára. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ő volt a legszebb nő, akit valaha láttam, és a legerősebb is. Mosolya boldogabbá tette minden egyes napomat. Mikor haza jöttem suliból, csak azért nem szomorított el osztálytársaim gúnyolódása, kinőtt ruháim miatt, mert tudtam hogy haza megyek és Anya mosolyogni fog rám. Néha még nevetett is, pedig sírhatott volna, hogy az élet milyen igazságtalan. Még kenyérre is alig jutott. Abból a csekély fizetéséből, amit a szomszédos épületben lévő mosodában végzett munkájáért kapott épphogy megtudtunk élni. Néha apám is hozott haza valamennyit, de azt sem tudtam mit dolgozik...egészen attól  naptól kezdve.


- Mi a francot keresek én itt?! Hogy mersz te egyátalán a szemem elé kerülni, miután gyakorlatilag megölted anyámat?- keltem ki teljesen magamból.
- Ne merd rámfogni Patricia halálát, épp annyira vagyok felelős érte, mint te!- lépett elém.
Méghogy annyira, mint én...gerinctelen.
- Ha nem léptél volna be abba a kibaszott maffiába, most Anya élne! Többé nem vagy az apám! Inkább haltál volna meg te helyette, hátha a világnak is jobb lenne. Gyilkos....- sziszegtem indulatosan az utolsó szavakat.
- Ne merészelj ilyeneket mondani!- emelte fel a hangjával együtt a kezét is. Ökle könyörtelenül csapott le az arcomra.
- Te szemét!- nyögtem fogva arcomnak azt az oldalát, ahová ütést mért.
Megéreztem a vér izét a számban, felrepedt.
- Jack, hagyd békén a fiút. Beszédem van vele!- jött egy dohánytól reszelős hang a bejárat felől, majd a hanghoz egy két méteres, tar kopasz, agyonra tetovált, eléggé ijesztően kinéző fickó társult.
Biztos, hogy Ő lenne a góré. Várjunk csak. Miért hívja ez az ember a féreg apámat Jack-nek?!
- Jól vagy,kölyök?- kérdezett alaposan végig mustrálva, Jo.
 - Ja, csak a gyilkos apám épp most húzott be.- mondtam, mire  'Jack-nek' újra lendülni kezdett felém az ökle. 
- Héj, most nincs ennek itt ideje!- tartotta vissza apámat.
- Akkor minek van? Minek vagyok itt?- kérdeztem indulatosan, szemöldökömet megemelve.
- Hogy a Los Angeles-i Maffia tagja legyél.- mondta komolyan a 'nagyvezér', majd beleivott sörébe. - Ne félj, amikor már túl leszel az 5 megölt emberen, azután nem fog érdekelni a könyörgés, meg ilyesmi baromságok. Nem tudnak majd meghatni. Aztán el kell sajátítanod a koko csempészetet is, de majd én abban segítek. Mindezért nem marad majd el a jókora summa, ne aggódj!- vigyorgott elégedetten.
- Arra is képes lennél, hogy a saját fiadat megölesd, igaz? Mindent a maffiáért és a pénzért, ugye?- kérdeztem gúnyosan apámtól szemrebbenés nélkül.


Pár hónappal később, már én is a Los Angeles-i Maffia tagja voltam. Jo megtanított nekem mindent, amit a maffiózással  kapcsolatban tudnom kell. A legviccesebb dolog, hogy én sem tudtam, hogy hogy süllyedhettem ilyen mélyre. Ugyanolyan lettem, mint apám , vagy mint a többi maffia tag. Jo tanításán alapozva mindenkit megöltem, aki ellenkezni mert a maffia parancsaival szemben, vagy aki nem fizetett az anyagért.
Aztán egy nap, Jo-t megölték, pont mellettem. Elég gyors voltam ahhoz, hogy végezzek gyilkosával, de a nagyfőnök életét már nem tudtam megmenteni. Az utolsó szava az volt, hogy vegyem át tőle a maffiát és ne hozzak rá szégyent.
Így lett nemsokára gy alig 18 éves fiú az egész maffia feje.
Nem hoztam rá szégyent, elvakultan végeztem mindenkivel, aki nem azt csinálta amit megparancsoltam. Lehetett az egy olyan ember is, aki így is alig tudta eltartani a három gyerekét, nem érdekelt.
- Azt kérdeztem fizettél-e a fűért?- nyomtam könyörtelenül a falhoz egy körülbelül velem egyidős fiút.
- Nem...de..de fizetni fogok, csak ne ölj meg kérlek.- dadogta a rémülettől.
Imádtam, hogy az emberek féltek tőlem.
- Késő haver!- sziszegtem, majd halántékához nyomtam a fegyvert és végeztem vele.


Életem csak is a gyűlölet vezérelte, az hogy minél előbb golyót röpíthessek Anyu gyilkosának a fejébe. Meg fogom találni. A gyűlölet és a fájdalom uralkodójává vált életemnek.
Nem hiányoltam az életemből olyan baromságokat, mint a szerelem. Minden éjszakát más lánnyal töltöttem. Érzelemmentes voltam, olyan volt mintha z érzelmeimet gyökerestül kitépték volna, mikor anyám meghalt.


* Jelen *


Viszont, most rohadtul idegesített, hogy annyit foglalkozom Martinezzel és, hogy annyira érdekel, mit csinál, hova megy és kivel.
Hogy imádom mikor felhúzhatom az agyát és hogy, mikor rámmosolyog,( Eddig egyszer sem.) akkor gyönyörűnk látom.
Bármit odaadnék egy ilyen lányért, életemben nem jött be ennyire egy csaj sem. Már megszoktam, hogy egyikért sem kellett küzdenem. Ő viszont más, látok benne valamit, ami számomra kihívás. Mindig is szerettem a kihívásokat.
Viszont ezt neki nem kell tudnia, találkozgasson csak, azzal az álszent Jawaad-dal. Szarok rá. Még hogy Zayn, tiszta szégyen, hogy nem meri vállalni az igazi nevét. Martinez-nek meg fogalma sincs, hogy igazából ki az az ember.


* Lisa szemszöge *


- Megérkeztünk!- állította le Zayn a motort egy barátságosnak tűnő kis kávézó előtt.
- Ja, okés.- mondtam, majd elkezdtem szenvedni a bukósisak levételével.
Persze, hogy nekem mindig akkor kell szerencsétlenkednem, amikor valami helyes pasival vagyok. Tipikus.
- Bocsi, hogy ennyit szerencsétlenkedek.- mondtam mosolyogva.
- Á, hidd el tényleg nem olyan könnyű azt levenni.- viszonozta a mosolyomat, majd leemelte fejemről a sisakot.
Uramisten, de iszonyatosan helyes.
A kicsinyke kávézóban rajtunk kívül, csak egy pár volt ott, pedig lyan mennyei forrócsokit ittam, hogy az nem igaz.
- Kicsit habos maradt a szád.- köszörülte meg a torkát Zayn, majd mutogatni kezdte, hogy hol.
- Istenem, de ciki.-  suttogtam magamnak zavaromban.
Persze, hogy nem jó helyen kezdtem el törölni.
- Várj, segítek!- nyúlt Mr.Irtóhelyes egy szalvétáért és letörölte a szám fölül a habot.
Hmm...szóval tejbajusz. Égés lvl 39.
- Köszi.- dadogtam zavaromban.
- Nincs mit.- rántotta meg a vállát.



Nagyon jól éreztem magam vele, még elbeszélgettünk volna egy darabig, mikor kivágódott a kávézó bejárata. Nemmás viharzott be, mint Bieber.
- Te mi a fenét keresel itt?- kérdeztem tőle elképedve.
- Miss Dounch hívatott, sürgős.- vakarta meg a tarkóját.
- Csá, haver. Már lehiggadtál? Csak mert eléggé dühösnek látszottál, mikor eljöttünk.- vigyorgott rá Zayn.
Justin-ban, mintha kicsit felment volna a pumpa, azt hittem neki fog menni.
- Kussolj, Malik.  Örülj, hogy nem itt és most nyírlak ki.- sziszegte Bieber vészjóslóan.
Zayn nem válaszolt rá, csak tovább vigyorgott.
- Bieber, békén hagynál minket?- csattantam fel.
- Nem, előbb mondtam hogy az igazgató látni akar!- mondta és felrángatott a székből.
- Zayn, majd hívlak!- intettem egyet a fiúnak, aki halványan mosolyogva továbbra is az asztalnál ült.


- Örülsz?- horkantam fel gúnyosan.
- Aha, elégedett vagyok magammal.- vigyorgott az úttesten tartva tekintetét.
- Rohadtul elcseszel mindent, tudod?- emeltem fel a szemöldököm.
- Nem én vagyok a megtestesült szerencsétlenség!
- Unatkoztál a táborban vagy mi a baj? Nem volt elég lány meghúzásra?
- Rohadtul leszállhatnál erről a témáról Martinez! Semmi közöd hozzá.
- Neked meg a Zayn-nel való kapcsolatomhoz nem.
- Van, mert az a gyerek egy szemét.- szakította el tekintetét az úttesttől és rámnézett.
- Miért kell direkt elcseszned az életem?! Nem elég, hogy a nyaramat elcseszed az egész életemet el akarod!
- Elegem van a rinyálásodból, szállj ki!- állt meg az út mentén.
Zuhogott az eső, nyári zápor.
- De..-néztem rá.
- Azt mondtam Martinez, hogy szállj ki!- mondta izzó tekintettel, majd elhajtott.


Ott álltam egyedül az esőben, a hajam csurom víz lett, a ruhámról nem is beszélve. Leültem egy közeli fatörzsre és sírtam. Jól esett egy kicsit kiadnom magamból a felgyülemlett feszültségeket.
Aztán hirtelen valami erős ütést éreztem a fejemen, majd elvesztettem eszméletemet...

Sziasztok!:)

Megérkeztem a következő résszel, tudom nagyon sokat késtem vele, és ezért utólag is bocsánatot kérek. 
Köszönöm az előző részhez kapott 2 komit és 7 pipát és  nagyon örültem a 3 új feliratkozónak is. Köszi, hogy annyian olvassátok ezt a kis blogot. Remélem tetszett ez a rész. Ha van valami kérdésetek a bloggal kapcsolatba, nyugodtan írhattok. Valamint, komizzatok, pipáljatok vagy írjatok chat-be, esetleg, ha Nem tettétek még meg iratkozzatok fel.
Nem tudom sajnos megmondni a következő rész érkezését, de megpróbálok majd sietni.
Azt hiszem újra be kell vezetenem azt, hogy: 4 komi+ után fog jönni az új rész. Légyszíves, ha olvastátok a részt, mindenképp hagyjatok valami módon jelet magatok után.
Nagyon szépen köszönöm és jó hétvégét!:)

Puszi: Loren♥